1Thessz 5,1–11

• Vigasztalás a hívők számára. Az előző szakasz végén az elragadtatásra, itt a felkészülésre, a (szűkebb értelemben vett) utolsó időkben való élésre vonatkozik.

• 15,1: kronosz / kairosz.

  • A világ legfeljebb az időpontra kíváncsi, nem arra, hogy „mi lesz akkor”, hogyan éljek addig. Nekünk a kairosz, az alkalmas idő legyen fontos – ami nem az Úr eljövetelének az ideje, hanem az addigi időszak.

  • A világ „békességet és biztonságot” hirdet. Eddig nem tudta (globálisan) megteremteni, csak egyes emberek, csoportok, népek hihették magukat biztonságban, de egyszer ez is sikerülni fog.

  • Az a „békesség és biztonság”, amire a világ törekszik, a hívők számára is csábító. De mi „nappaliak”, „világosság fiai” vagyunk, és ebben a világosságban meg tudjuk különböztetni az igazi békességet a hamistól. Azért hamis, mert Krisztust félretolva teremtik meg (kereszt levétele, „vallásközi” vallási alkalmak – politikai céllal).

  • Aki vállalja, hogy nem ezt követi, azt támadni fogják. De mi azt a békességet kaptuk, ami a támadások között is megmarad. Példák: a gladiátorok, az A60-ban / Szibériában megkínzott hívők, akik imádkoznak az őket verőkért. A mai „szabad” világban is kirúghatják azt, aki nem vesz részt pl. valamilyen munkahelyi csalásban, és meg is vallja, hogy miért. Mégis megmarad a békessége, nem veszíti el a talajt.

  • A világnak sikerülhet megteremteni a „békességet és biztonságot” (és a biztonságra hivatkozva nyomon követik a magánéletünket, ezen keresztül megtalálják a „támadási felületet”), de el fog jönni számukra a pusztulás (3. v.)

• Számunkra most van az „alkalmas idő”, amikor még inkább „figyelnünk kell a hallottakra”, hogy el ne sodródjunk.

  • A világ mai nyugtalansága részben mesterségesen szított (azért, hogy vágyjanak a békére és biztonságra). Ez a nyugtalanság elsodorhat minket: „mi lesz velem, ha…” ez vagy az a struktúra összeomlik. Mt 24,6: még a háborúk miatt se rettenjünk meg.

  • Éberség, józanság: hit és szeretet, az üdvösség reménysége. Tudom, hogy nem „test és vér ellen” kell harcolnom, tudom, hogy ki az ellenség, de tudom azt is, hogy ki véd meg. Ezért nem igyekszem görcsösen „bebiztosítani”, megvédeni magamat. Pl. amikor támadás ér egy hívőt, ő szeretettel válaszol, de továbbra is az igazságot képviseli.

  • Üdvösség reménysége: Krisztus azért halt meg értünk, hogy ne csak megkaphassuk egyszer az üdvösséget (ráléphessünk annak az útjára), hanem végig is menjünk azon. Ez a „sisak” (az efezusi levélben is), a „fejünk” elleni támadások elhárítására. Abból, hogy nekünk üdvösségünk van, következik, hogy nekünk Krisztus a fejünk, és ebből a legmagasabb helyről nem lehet Őt eltávolítani – ha éberek és józanok vagyunk.

  • „Vigasztaljátok egymást és építse egyik a másikat” – fontos a hívők közössége. Építés, emlékeztetés, intés, figyelmeztetések, bátorítás. Ezek nem emberi igyekezetek, hanem rajtunk (a közösségen) keresztül Isten Lelke végzi el.